Nos, kissé megcsúszva, de itt a következő élménybeszámoló. Sajnálom, hogy Vonyrcról nem írtam semmit, de szakosztály blogon fent van, gondoltam minek írjak, meg hát úgyis csak tarpál kérdezte.
Vonyarc után néhány nap pihenés, majd rengeteg próba után most már tényleg beindult a szekér. Egy zenekarral lépünk fel minden szerdán élőben, ők zenélnek mi táncolunk, ők fizetnek. Teljesen, meg aztán az órabér sem rossz.
Ezek után nagy kedvvel vettem az irányt Papkeszi felé, Jocóval otthon, meg a falunap is csábítóan hangzott. Néhány erőltetett mosoly és a megnyitó után állófogadás (kétszer annyit műmosollyal). Második nap főzőverseny volt, amelyben a képviselők csapatát erősítettem. Na jó igazából Jocó, a polgármester, a felesége, én és még egy képviselő csináltuk a kaját. 8 csapat főzött az iskola udvarán bográcsban, jó hangulatban, sörrel, borral, pálinkával. Mondhatom jó kis délelőtt volt. Pozitív volt, hogy a harcsapaprikásunk túrós-kapros galuskával a dobogó második fokára volt jó (tényleg kurva finom lett), negatívuma, hogy gyakorlatilag vörös rákká égtem a napon. Azóta is hűtöm a vállamat. Még egy kis kúltúrális műsör után irány haza egy nagy kv, majd vissza falunapra. Aki egy picit is ismer, az tudja mennyire odavagyok a mulatós zenéért (igen, pont annyira. )Nos, maradjunk annyiban, hogy nem ez volt életem bulija, de volt már rosszabb is. Majd azért a hétvége zárásaként Jocó hugával leszedtünk 2 és fél vödör barackot és ezt le is daráltuk. (20 KG). hazajöttem, pihenek, és szerdán indulás újra vonyarcra:)
