Már megint...

ahogy Viki szokta mondani, nem is én lennék...Egy hiba, amit azt hittem el tudok kerülni. Naiv voltam, úgy éreztem tudok majd felelős döntést hozni, de persze megint elbuktam.
És asszem ez most csak az én hülyeségemen múlott. Jó persze nem bánok semmit, régóta nem teszem. Ne haragudj...

Egy kedd

Amikor én itthon vagyok. Nem kocsmában. Nem buliban. Nem meccset nézek. Referátumot írok és gyakorlatilag elegem van a világból is.
Mostanában jövök rá, hogy nem vagyok az igazi. Régen annyira jókat tomboltam bulikban, imádtam szétcsapni magamat és önfeledten táncolni, ma már nem lehet rávenni, hogy induljak el egy buliba. Nem érzem magamban az erőt. Gábor mondta, menjek el sörházba (!!!!), ott minden ujjamra kapok 5 pasit és nekem jó lesz. Na ez az amiben kételkedek. Sörházra fénykoromban is nehezen vettem rá magam, a többi része meg egyszerűen no comment.

Azt hiszem belefáradtam abba, hogy megpróbáljak újra a régi vidám Dzsutti lenni... nem megy

egy szerda

Esti tudományfilozófia után lebandukolok hangiba. Megnéztük a meccset (hajrá Arsenal), majd az előzetesen megbeszélt terv szerint elindultunk Jobbmintba. De aztán mikor fél óra után még mindig a Kórház téren tartottunk rájöttünk, hogy teljesen felesleges kimenni, mire odaérünk tisztességesen be sem tudunk rúgni. Ebben egyet is értettünk Weisz kivételével, aki persze megsértődött, és egyedül elindult. (Mint blogjából kiderült elég rendesen kiakadt, pedig Weisz vannak barátaid, de ha te valamit elgondolsz, és nem úgy történik, hisztizel, mint egy 5 éves. A döntésedben semmi józan ész nem volt, teljesen felesleges volt kiakadni. És innen kérlek legközelebb ne üvöltözz velem a telefonban, ha már megcsörgetsz és visszahívlak, mert tarkón talállak csapni)

Na szóval Becksbe jutottunk, ahol újból bebizonyítottam félelmetesen nagy csocsótudásom. :D asszem nyertünk is. Talán. Majd Boda felvetette hogy menjünk PécsiEst Caféba, mert ott jó kis közgázos ribancok vannak. No momentán a ribanc felhozatal annyira nem hozott lázba, de hátha valami használható férfi egyed van. El is indultunk, már erősen lecsökkent létszámban - Boda, Dani, Én, Rudi, Vanya, Szasza, Börni. Hogy a buliba miért csak az első 3 felsorolt ember jutott be, azt nem tudom. De ott még felszedtük Robit, és már megvoltunk négyen.
Soha, de komolyan mondom soha a büdös életbe én mégegyszer nem megyek arra a helyre. Belépek, ruhatár stb. , a hely maga jó, a zene tuccccccc (annyira tisztán az én műfajom, hogy az első tíz percben még gondolkodtam a futáson:D), az emberek meg pfffffffff. Tudom én, hogy a btk-snál nincs jobb, na de kérem, hát ez az igazi selejt volt. Mennénk a táncparkettre, amikor egy gyerek elkap. Ránézek, született vesztes, de az az igazi. Már nem ronda, hanem a randa kategória volt. Szólok fiúknak hogy segítsenek ugyan már, hát nem, meg kellett oldanom egyesül. Majd utána elkezdünk táncikálni, mikor valaki hátulról elkezd taperolni. Igen, na meg a jó édes..... 2perc "tánc" után boci szemekkel nézek Danira hogy segííííííííííííííííííts légysziiii. Röhög, majd elhúz a gyerek mellől, és még vigyorog is. Ezúton is köszike neked Dani, jövök 3 sörrel. Az utána levő nem tudom mennyi időnk abból állt hogy pásztáztam a teret, valami használható után kutatva, de eleve kizártam azokat a pasikat, akik mellett pasik táncoltak furán. Rájöttem, hogy nagyobb volt a buzik aránya, mint a meleg felvonuláson. Kezdett így az egésztől elmenni a kedvem, de nagyon. Aztán elgondolkodtam, mi a szarnak vagyok én itt. Nem is idetartozom, nem is érzem jól magam, meg leginkább feleslegesnek és zavaró tényezőnek éreztem magam. Ezúton bocsika fiúk, ha így volt.
Ekkor döntöttem úgy, hogy hazamegyek. Még ha negyed 5-kor egyedül kell sétálnom, amit nő létemre is nem nagyon szeretek, mert gyorsan futok, de azért ilyenkor minden kis zajra hátranézek. De hazaértem szerencsésen, és ahogy meg lett beszélve még reggel nyolcra bementem órára, egyesekkel ellentétben, akik szintén fogadkoztak, hogy persze, mert PEN-ra tartogatják:D HIHI, én kemény voltam.

És most elmegyek Újszövetséges órára. Mert kell a fájás... de meddig??

És egy csütörtök

Igen, Dzsutti nagy reményekkel vágott bele a csütörtöki póker partyba. Nincs Lajos, se Babos, van esély. Na meg kell a pénz, különben nem tudok haza menni, a többiek pedig élve elégetnek, ha nem érek oda próbára. Nos az eleje elég nyögvenyelősen indult, és mire úgy kezdett feloldódni a hangulat és megszoktuk egymás játékát, valami nagyon irreális történt!!!!
Laci és a hatos pár. (Sajnos a memóriám nem az igazi, szóval élőben max el tudom mesélni, szóval tessék úgy megkérdezni). Ez kb olyan magasságokba emelkedett, mint a Vasinak a négyes pókere és a zsetonszámlálási módszere. Szegény Norbi bánta a Laci akcióját, és persze hiába próbáltuk megértetni vele, hogy a cselekedete túlmegy minden józan ész határán, valahogy nem sikerült az infot eljuttatni a rendszerbe. Az este folyamán még kiderült, hogy az 5Ft-os nem segít, vagy a Börny túl későn vette elő a szerencseérmét.
A sokadik all in-m nél amit megnyertem már a szívroham kerülgetett, már csak a második helyezettnek járó 500 Ft-ért hajtottam, gondoltam az a max, amit ki tudok préselni magamból. De nem, miután már megvolt a biztos 500, a Dani megajánlotta, hogy osztozzunk, nekem 1500 neki 5500.
Gondoltam, ha már 3 éve olyan zsidókkal járok egy szakra, mint Vasika vagy Weisz kamatoztatok belőle valamit. Amikor a 2000-es álomhatárt próbáltam elérni, bebuktam. Dani úgy gondolta hogy akkor nem , és játszuk le. Inkább engedett volna (gondolta ő az este végén).
Nyertem!!!!!!!!!!!!!!! kereken 7000Ft-ot. Így haza tudtam jönni...

egy szerda

Volt egy gyönyörű meccs. Bár kikaptunk én büszke vagyok a fiúkra, szépen játszottak. Bár az öngól nem kellett volna, de Milán jutalmul megkapta a Gyepes-életműdíjat. Mert neki az jár... .
Majd irány Hangulat. Sem dartsban sem biliárdban nem tudtam nyerni, mély depresszióba is estem. :D Egy-két sör, meg érdekes sztori után ki Árkádhoz kebapot enni. Fincsiiiiiii. Majd irány haza Rudival és Weisszel.
Ezúton is hálás köszönetem Rudinak, hogy lelket öntött belém. Jól esett.

És az este tanulsága: Akármennyit iszol, a cuccaidra vigyázz!!! (De gratulálunk Galambosnak, megtalálta a cuccait reggel.)

És végtelenül büszke lehet rám mindenki, ugyanis miután reggel fél négykor értem haza, bementem nyolcra órára!!!!

Egy nagyszerű hétvége

Mint mindig most is fantasztikusan kezdtem a hétvégét. Csütörtökön póker, darts miegymás. Sikerül Olyan egy felé hazaérnem, beállítom az órát hajnali 6-ra (embertelen!), mennék én ugye haza fél nyolcas vonatommal. Az óra csörgött is, csak én nem ébredtem fel rá, Gábor hív, hogy hol a p*****-ben vagyok én tulajdonképpen. Huppsz...asszem elaludtam, pedig szegényemet még én győztem meg szerdán, hogy ne menjen haza csütörtökön, jöjjön velem péntek hajnalban, jó buli lesz, dumálunk meg ilyenek. Tényleg jó buli volt:D ezúton is bocsikaaaaaa.
A napomnak élből lőttek, elmászok a tescoig fülhallgatóért, a délutáni buszt máshogy nem bírnám ki. Sebaj, hazaérünk, dőlés az ágyba, másnap reggel(!) 11-kor ébredek. Örömmel tudatosul másnap reggel 8-kor indulás Pestre táncikálni. Mert az nekünk olyan jó.
Persze lehetne pihenni szombaton este, de nem olyan egyszerű az, Vikivel lebeszéltem hét elején egy kocsmázást, nem lehet lemondani. Fél kilenckor randi a kocsmában, dumáltunk egy nagyot, persze elszívtunk ketten nagyjából egy doboz cigit, megállapítottuk, hogy nincs a földön értelmes hímnemű lény:D és hogy a mellettünk lévő asztalnál ülő fiatalember azért tudja kívülről a Hooligans együttes halál se tudja milyen számának a szövegét, mert rajongó, vagy eltévedt a fejlődés útján:D
Közben hívnak minket csocsózni, két helyes fiatalember (fiatalnak tényleg az volt, de a másikat nem kell komolyan venni). Bosszankodtak, hogy 512-ben (helyi rockkocsma - imádom) mennyivel jobb az asztal, meg is ijedtem egy pillanatra, hogy csúnya verés lesz ennek a vége.
Hát tényleg csúnya verés lett. 8:2-ra kaptak ki Vikitől és Tőlem. Amit azért már nem lehet az asztalra fogni. Hazaindulok... a taxis persze elmeséli élete történetét, marha kíváncsi vagyok rá, hogy ő megint mennyit aludt, én sem sokkal többet, kérdem én: miért nem mentél asztalosnak, nem kéne éjjel dolgozni.

Vasárnap: Tényleg indultunk ma reggel nyolckor. Nem bííírom, hagyjatok már egyszer végre alukálni olyan szép nagyot. Na mindegy. Pikk-pakk fenn vagyunk pesten, gyors cigi, anélkül nem megyünk sehova. Leccuccolás.....felmérjük a terepet. A színpad jóindulattal sem volt 4×4-es, és hogy stabil volt..... hát talán 20 éve lehet. Próba, cigi, ismétllés Katával, cigi, haj, smink... fel a színpadra. Furcsán hullámos alattam...lehet hogy azért mert a deszka el van törve.... sanszos. Légyszi-légyszi ne most szakadj le!!!!!!!!! És kibírta. Majd műsör után még egy cigi, irány haza. És a napnak még nincs vége... fél kilenckor kocsival le pécsre. Anyaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, valaki lőjön le.